MTÖE

Női méltóság mint emberi méltóság
– A teológia és az antropológia összefüggései közép-kelet-európai szemmel
 

Sajátos közép-kelet-európai teológiai műhely helyszíne volt 2010. augusztus 26–29. között a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem. Az európai szervezet (ESWTR= European Society of Women in Theological Research) magyar tagozata nemzetközi konferenciát rendezett a „Női méltóság – emberi méltóság. A teológia és az antropológia összefüggései közép-kelet-európai szemmel” témában.

Az előadók és a résztvevők – mintegy 45-50 fő – a régió teológusnői és teológusai voltak, akik a szervező magyarokon kívül Albániából, Csehországból, Horvátországból, Lengyelországból és Lettországból, Romániából és Szlovéniából érkeztek. A konferenciát megtisztelte jelenlétével az ESWTR elnöknője, Prof. Dr. Angela Berlis is (Németország). A szervezők számára fontos volt a régióban tevékenykedő kutatók munkájának megismerésén kívül, a vallás- és felekezetközi értelemben vett ökumenikus nyitottság. Így nagy örömükre szolgált, hogy a katolikus, evangélikus és református teológusnőkön kívül, az ókatolikus, az unitárius és az ortodox irányvonal valamint a zsidó hittudomány is képviseltette magát a konferencián.

Talán éppen a női empátia és bátorság volt az alapja annak, hogy a résztvevők túl tudtak lépni a „félelmek bűvkörén” és bátran mertek meríteni abból a bölcsességből, amit a más vallási hagyományok, teológiai rendszerek saját kincsükként felhalmoztak. Ez a szemlélet semmiképpen nem jelent egyfajta szinkretizmust – a különböző hagyományok kritikátlan összemosását – hanem a mostanság újfennt skarlátbetűssé váló „másság” tiszteletét. Rácsodálkozást és megbecsülést a különböző vallási hagyományok, teológiai rendszerek tekintetében. A női teológiai „másság” hisz abban, hogy a teológusoknak nem kell feltétlenül egyetérteniük mindenben ahhoz, hogy párbeszédben maradhassanak. Éppen a különbözőség az a gazdagság, ami inspirációt, újszerű látásmódot adhat azoknak, akik tudósként szabadon mernek gondolkodni. Ez a Nyugat-Európában már oly természetesnek és magától értetődőnek tekintett alapelv feltételez egy olyan kultúrát és tudományszemléletet – a teológiára vonatkoztatva is –, mely még nem igazán tudott meggyökerezni a posztkommunista országokban.
Az ESWTR magyar tagozata egyesületet hozott létre (Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesülete), amelynek szellemisége a párbeszéd jegyében egy olyan női teológiát preferál, amely semmiképpen nem férfiellenes és a „férfiteológiával” kollegiális viszonyra törekszik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezen a konferencián férfi előadók is lehetőséget kaptak a tudományos eszmecserére.

A globalizáció, a tudományra kétségtelenül ható politikai és gazdasági összefonódások nagy kihívást jelentenek a teológia, és ezen belül a női teológia, illetve a női valláskutatás számára. A kutatónők új utakat és módszereket keresnek ahhoz, hogy a női szabad - induktív - reflexió méltó helyet kapjon a mai teológiai és vallásantropológiai irodalomban.

A konferencia fő témája a „női méltóság” mibenlétének keresése volt, ennek ellenére ez a téma szinte minden előadásban negatív kontextusban jelent meg. Ezek az előadások rámutattak arra, hogy maga a Biblia is tele van olyan szöveghelyekkel (mint pl. Ter 12,10–20, Ezekiel könyve vagy éppen az újszövetségi „háztartási szabályok”), melyek alkalmasak arra, hogy alapjául szolgáljanak a „női méltóság” megalázásának, a nők alárendelésének, de még radikálisabban fogalmazva a nőgyűlölet legkülönbözőbb megnyilvánulási formáinak mind társadalmi, mind pedig egyházi vonatkozásban.

A hagyományos férfi-teológia számára ezek a női kérdések természetesen soha nem voltak igazán érdekesek, a női elemet sokszor észre sem vették, sem azt, hogy biz. kijelentéseknek milyen következményei lehetnek. Ezért szükségszerű a női-teológia. A női egzisztencia specifikus körülményeit csak egy sajátos rálátás és a női kutatás induktív reflexiós módszere veheti figyelembe. Azonban a régiónak még azzal a komoly nehézséggel is szembe kell néznie, hogy maguk a női-teológusok is csak nehezen tudják definiálni önmagukat, aminek az oka az, hogy a feminista szemléletet, a tudomány női nyelvét Kelet-Közép-Európa egyetemein még nem tanítják, vagy ha igen, akkor csak nagyon marginálisan.

Úgy tűnik, hogy a feminista elemzés nyelve mindig kritikus: élesen kritizálja a folyamatosan reprodukálódó patriarchális viszonyokat a társadalomban és a tudományban. De maga a női tudat is felszabadításra vár még, melyet jól érzékeltet Ina Praetorius „Feminista etikájának” gondolata, amelyben a szerzőnő kifejti, hogy „a nők sokat nyerhetnének, ha felismerik, hogy azok az értékek, amelyeket sokáig minden ellenvetés nélkül elfogadtak és kötelező érvényűnek tekintettek, a valóságban egy olyan rendet reprezentálnak, amely nem az övéik.”

A konferencia előadásainak témái jól mutatják azokat a problémákat, melyek a régió teológusnőit aktuálisan foglalkoztatják:

Zárógondolatként hoznám a konferencia egyik pozitív definícióját a „női méltósággal” kapcsolatban: a „női méltóság”, amely az egyetemes emberi méltóság alapja azt a szabadságot jelöli, mely megadja minden embernek, még a nőneműnek is az öndefiniálás lehetőségét. Ez a szabadság mentes a külső – sokszor szentnek és érinthetetlennek tekintett - normatívák erőszakos kényszerétől. Az istenképűség két ajándéka: az értelem és a szabadság nemcsak lehetőség, de kötelezettség is arra, hogy az ember – férfi és nő egyaránt – megtalálja saját helyét, szerepét és küldetését a világban, mégpedig ki-ki olyan formán, ami az ő legbensőbb lényének megfelel. Ez a valódi kiteljesedés és ez lehet a társadalmi harmónia és egyéni boldogulás alapja.

Perintfalvi Rita