Az Úr letörli a könnyet minden arcról (Iz 25,8 és Jel 21,4) -
avagy a nők szenvedésének és reményének teológiai megközelítése
Néhány előadás címe ízelítőül:
-
Az 1991-1992 között szerb koncentrációs táborokat megjárt vukovári női elítéltek áldozata és feltámadása
3000 nő szenvedett a szerb koncentrációs táborokban. A legidősebb megerőszakolt nő egy 80 éves nagymama volt, a legfiatalabb egy 6 éves gyerek! Közülük 14-nek a tanúságtétele olvasható a Suncica – Sunny c. dokumentumkönyvben.
-
Beszélni a szenvedésről
Az áldozat fogalma. Különbségtétel az önként bemutatott áldozat illetve a jogtalan erőszakot elszenvedő áldozat között. Komolyan venni és nevén nevezni az erőszakot, ami a nőket a családban, a baráti körben, a munkahelyen és a háborúkban éri.
-
Plasztikai sebészet: Női áldozatok a média színfalai mögött
Hogyan zsigereli ki ez az üzletág a hiszékeny és a hamis ideáloknak megfelelni vágyó nőket, miközben a felelősséget az áldozatra hárítja: hiszen az átalakítás csakis az ő beleegyezésével történhet…
-
„Hogyha rátaláltok az én szerelmemre, mondjátok neki, hogy a szerelembe belebetegedtem” (Én 5, 2-8)
Az Énekek éneke mint felhívás a nők számára a társadalmi és vallási határok átlépésére. A szerelem és szexualitás mint istenélmény.
Az előadásokon hallottakat kiscsoportokban beszélhettük meg. Ugyancsak lehetőség nyílt ún. „minilecture"-ök, kiselőadások hallgatására, illetve csapatmunkára a workshopokban. Talán nem meglepő, hogy én a „Gyógyító ének” című műhelymunkában vettem részt. Itt a nemzetközi környezetben megtapasztalhattam, amit olvasmányaimból már tudtam: hogy a magyar népdal- és dallamkincs milyen páratlanul gazdag.
Már a második konferencia volt ez, ahol a felekezetek közötti párbeszéd keretében muzulmán nők is részt vettek. Megismerkedhettünk az ő problémáikkal is, barátságok szövődtek – a hírekből ismert világ emberközelivé vált. Felvillanyozó élmény volt, hogy mind velük (ők Szerbiából érkeztek), mind sok horvát testvérnővel a közös nyelvünk az orosz volt. Az a nyelv, amelyet azzal a jelszóval tanítottak nekünk annakidején, hogy a szláv népektől körülfogva legalább egy szláv nyelvet nekünk is tudni kell – hogy aztán egyik szláv nemzet fiai és leányai se akarjanak velünk ezen a nyelven kommunikálni. Mára az ellenség nyelve a barátság nyelvévé vált. Itt válik érthetővé Jézus parancsa: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel!” (Lk 6,27) – hiszen testvéreitek ők, Atyátok gyermekei.
Az olimpiai eredményekhez hasonló büszkeséggel töltött el, hogy az előadók és résztvevők között a magyar nyelven publikálók (határainkon innenről és túlról) nemcsak számban, hanem tudásban is élenjártak. Az sem csoda hát, hogy az európai szervezet 7 fős vezetőségéből is ketten magyar anyanyelvűek.
Kicsi ország, kis nemzet vagyunk, de páratlan szellemi kinccsel rendelkezünk. Miért nem hiszünk hát önmagunkban? Miért hajlunk meg újra és újra idegen akaratok előtt? Miért mindig mástól várjuk a megoldást? Ami velünk történik, itt és most, az a mi felelősségünk. Tartozunk önmagunknak, a családunknak, a nemzetünknek azzal, hogy a legjobbat és a legtöbbet, amink van, mindannyiunk javára szolgálatba állítjuk. Nem önmagunkért, hanem mindannyiunkért – de eazáltal tesszük a legnagyobb jót önmagunknak. Minden rajtunk múlik.
Lorencz Klára