Ez évi előadás-sorozatunk:
A misztika mint gondolkodást és társadalmat formáló erő
A misztika női hermeneutikájának vizsgálatát folytatva előadás-sorozatunk ebben a félévben a misztika gondolkodást és társadalmat formáló aspektusára fókuszál.
A spekulatív metafizikai fejtegetések nem győzhetik meg a mai embert arról, hogy csak úgy magáévá tegye a mások által megfogalmazott istenképet. Ahhoz azonban, hogy megalkossuk saját istenképünket, először meg kell változtatni szemléletünket a vallásról, önmagunkról, az emberi kapcsolatokról, valamint a gondolkodás és a cselekvés társadalmi felelősségéről.
Ebből adódik legalapvetőbb kérdésként, hogy ki is vagyok én, aki Őt megszólítom? Megszólíthatom-e egyáltalán? És ha igen, megszólíthatom-e a magam módján?
A misztika a kapcsolatok újfajta kódját hozza létre, amelynek működését – amint az emberi nyelv használatát is – mindenki képes elsajátítani. A misztika nem csupán keresi a szavak és a mozdulatok ritmusát, de egyidejűleg értelmezi is azt, egyesítve az ember érzelmi és szellemi képességét. A misztika kreatív gondolkodásra készteti az embert a társadalom dogmatizáló tendenciaival szemben, amely gyakran a meglévő keretek és határok átlépésére hív fel bennünket, hogy megtalálhassuk saját és egyedi utunkat, és felfedezhessük istenképűségünk közösségi dimenzióját. Azt a felelősséget, amely minden szenvedő, elnyomott és szűkölködő embertársban Isten arcát ismerve fel aktív cselekvésre hív bennünket.
Dorothee Sölle teológusnő és írónő (1929-2003) sokakat megtanított arra, hogy az „Isten” szó kimondásakor ne a határokat, hanem a felszabadulást tapasztalják meg. Nemcsak Istennek, hanem Barátnak és Barátnőnek ismerjük meg Őt az igazság, a béke és a teremtés megőrzésének útján: Tegyél szabaddá, Istenünk, Tőled kérjük szabadulásunkat!