Hrotkó Larissza: Sábát
Néha még nem állok Készen, hogy fogadjalak De te már itt vagy…
Néha őrülten siet az idő, Elsuhansz mellettem, Észre sem veszlek, Utánad bánkodok…
Néha oly sokan állnak Előttem, testükkel eltakarnak, Vajon itt jártál már?
Néha meg sikerül, és együtt jövünk: mellettem állsz, de engem kínoz a stressz.
Majd hirtelen… Oly mély a béke, a nyugalom. A gyertyafénynél Elsuttogok: „Salom,
Jöjj, Git Sabesz!”
|