Teológia nőktől nőknek
 

A Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesülete 2010. február 4-én tanulmányi napot rendezett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az egyetem, illetve az ESWTR (European Society of Women in Theological Research) hazai és romániai (erdélyi) előadói mutatkoztak be ezúttal a Teológia nőktől nőknek témakörben. A tanulmányi nap mintegy 8 órája alatt hét színvonalas előadás kötötte le a hallgatóság figyelmét.
Az első három téma a kereszténység és más vallások (a zsidó vallás, az iszlám és a kereszténység bölcsője mellett virágzó misztériumvallások) kapcsolatába engedett bepillantást sajátos nézőpontokból, s a délelőtt megkoronázásaként a tejjel-mézzel folyó Babilonban találta magát a hallgatóság.

Hrotkó Larissza (MTÖE) az emancipált zsidóságban hitvalló zsidó nők társadalmi magatartásának hátterében vizsgálta az ún. vallásközi párbeszéd kilátásait. Bevezetésként vázolta Anette Essernek az ESWTR évkönyvek 17. (legújabb) számában megjelent spanyol nyelvű tanulmányát a női spiritualitás szerepéről a vallásközi párbeszédben, majd egy érdekes regényes életrajz révén igazolta, milyen sikereket érhetett el már évszázadokkal ezelőtt egy olyan kezdeményezés, hogy zsidó és keresztény nők társadalmi változások előmozdításának érdekében egyesületet alkottak. Az előadó kiemelte: egy ilyen egyesületben a csoportfejlődés a maga törvényszerűségei szerint történik, vannak konfliktusok is, de a párbeszéd letagadhatatlan, éspedig személyek között folyik. A vallások között nem is folyhatna, hiszen azok természetüknek megfelelően tanaik által determináltak, és a vallásokban elkötelezettek nem is engedhetnek azokból holmi párbeszéd érdekében. A helyes út olyan személyes kapcsolatokon át vezet, ahol az emberek törekednek egymás kölcsönös és minél mélyebb megismerésére.

Szent-Iványi Ilona

Szent-Iványi Ilona (EHE) /a fotón/ témája az iszlám-keresztény kapcsolat volt. Áttekintette az 1400 éves iszlám történelmet, amely kezdettől fogva, de földrajzi helyzeteinek függvényében ilyen-olyan viszonyba került a kereszténységgel. A hangsúlyosabb szakaszra a 2000. szeptember 11. óta drámaivá váló konfliktusok miatti felfokozott érzékenységre utalva tért át az előadó. Ebben a sajátos kollektív iszlám lelkiállapotban különösen ügyetlennek tűnt XVI. Benedek pápa elhíresült regensburgi beszéde, amely végső soron mégis valami jónak, mégpedig egyfajta iszlám egységesülésnek lett a kiindulópontja. Hiszen a mindent egybemosó vádaskodásokkal szemben általában joggal védekeznek úgy a muszlimok, hogy vallásuk nem egységes. Ez a pápai beszéd viszont olyan közös okiratot gyümölcsözött – címe az ígéretes Egyezkedő Szó lett –, amelyet 138 olyan muzulmán tudós írt alá, akik eddig sosem tapasztalt szélességben képviselik az iszlám hitet vallók seregét. Az Egyezkedő Szóra a megszólított keresztény vezetők is a lehető legtestvériesebb válaszokat adták.
Az előadáshoz fűzött hozzászólások utáni válaszok már nem ezen a „felsővezetői” szinten, hanem egyenesen a mi lelkiismeretünknek szóltak: az iszlám-keresztény párbeszéd is egymás alapos, mély megismerésével képzelhető csak el.

Püspök Sarolta Kolozsvárról érkezett (EWTR, ill. Babes-Bolyai Tudományegyetem), és mai előadásában a misztériumvallások és a kereszténység vélt vagy valós összefüggéseiről beszélt. Hogy a témában való objektív, tudományos elmélyülés indokolt, azt a közönségigényt meglovagló Da Vinci-kód-jellegű „irodalom” is igazolja. Óriási anyaggal kellene itt megbirkózni, s mivel Saroltának is csak 45 perc jutott, a misztériumvallásokat típusaik szerint osztályozta helyhez kötött (például az eleuszi, a vegetáció elhalásával és újraéledésével azonosuló Déméter és Perszefoné-kultusz) és az attól független kultuszokra (Dionüszosz, Izisz, Kübelé és Attisz, Mitrasz stb.). A közös jellemzők felsorolásakor már sokféle, a kereszténységgel párhuzamba hozható vonásra ismerhetett rá a közönség. Az előadást záró imádság hallatán pedig valóban senki sem tudta volna megmondani, hogy az imádkozó vajon kihez is intézi bizalommal teli szavait.

Dénes Gabriella még egyetemi tanulmányait végzi Kolozsváron, de budapesti könyvtárakban is kutat témája után, s most ebből a folyamatban lévő munkából adott elő egy érdekes szakaszt: (Tejjel-mézzel folyó Babilon!?) Irodalmi párhuzamokra mutatott rá, amellyel a fogságba hurcolt izraeliták – akik tulajdonképpen nem is igazán sínylődtek ott mindnyájan – találkozhattak, és amelyet a sok-sok másolat tanúsága szerint akár magukkal is vihettek, amikor ütött a szabadulás órája. A sumér szöveg (Mester és szolga párbeszéde), illetve a Biblia Jób könyve néven ismert szövege közötti összefüggés figyelemre méltó, de ráismerhetünk a Prédikátor „indifferens” bölcselkedésére is a sumér nyelvemlékben.

Bodó Márta

A szintén kolozsvári Bodó Márta (ESWTR) /a fotón/ a Keresztény Szó főszerkesztője izgalmas témát jelentett be az ebéd utáni szünetet követően. Ezúttal azt vizsgálta, milyen könyvekből tanulva képződnek az erdélyi papok a nőkkel való bánásmód tekintetében. Ugyanez a másik oldal felől nézve: milyen segítséget várhatnak el a különféle életkorba, műveltségi szintbe tartozó, foglalkozás, vérmérséklet, magatartás tekintetében is eltérő lányok, asszonyok, elváltak, özvegyek. Áttekintette a rendelkezésre álló imakönyveket, majd a jegyzeteket, tankönyveket, amelyekből a kispapok ismereteket szerezhetnének a másik nemről. Az eredmény meglehetősen sivár, még ha a magyarországi kínálatot figyelembe véve is. A külföldi (nyugati) szakirodalom szélesebb látókörű lenne, sokkal igényesebb lelkipásztorkodásra tudna előkészíteni, ha a képzés felelősei magukénak éreznék az egyébként itt-ott leszögezett pasztorális célt, hogy az evangélium Jézus jó pásztori szándékának megfelelően mindenkihez, minden korosztályhoz, minden emberi kategóriához, tehát a nőkhöz is eljuthasson.

A két utolsó előadás biblikus szövegelemzés volt, s bár ilyenkor már nehéz ébren tartani a figyelmet, ez mind a két előadónak csodálatosan sikerült.
Perintfalvi Rita (MTÖE; elnök) hosszú ideje ismerkedik a 103. zsoltárral, és ezúttal a zsoltár hármasságainak tobzódására mutatott rá strukturálisan, a motívumok, a kulcsszavak, a szavak és a fonémák szintjén. A hármasság misztikájáról ilyen ismertetésben nehéz bármire is kitérni, de a rövid és közismert szentírási szöveg ilyen apró titkaira csak az előadásnak köszönhetően csodálkozhattunk rá valamennyien. Rita pedig folytatja a kutatást, hogy talán eljusson a miértek magyarázatáig is.

Hűtlen asszonyok, táncoló szüzek – Varga Gyöngyi (MTÖE, EHE) Jeremiás könyvének szövegeiből válogatta ki képeket, amelyek női szerepekre utalnak a prófétai szövegekben. Az eredmény lesújtó lett volna, ha az előadó nem kísérte volna humoros kommentárokkal: a férfi perspektívából és egészen patriarkális szemléletű hasonlatokban, képekben a nő mindig negatív kicsengéssel, hűtlenként, csábítóként, paráznaként, Isten jóságára mindig méltatlanként jelenik meg; csak akkor tisztességes, ha ott marad, ahová a férfi rendeli, egyébként csak a szégyen van vele meg a gyalázat… A próféta életútja közismerten tragikus, sanyarú életét is lám, egy nőnek köszönhette: miért is nem lett anyja teste a koporsója. Mindez már-már egyfajta prófétai pornográfiába vezet. A szövegek hosszú sora igazolja ezt, és csak a legvégén, a Vigasztalások könyvében csillan meg végre valami jó is, amiben nőknek is szerepük van: a táncoló szüzek, a tisztaságát Isten jóvoltából visszakapó (visszaszüzesedő) kedvesnek már minden oka megvan a vidámságra.

És bár Jeremiás mindenütt a megvetésre méltó gyöngeség attribútumaként bánik a nővel, a találkozó mégis azzal a vigasztalással zárult, hogy szerencsére mi nők nem ilyennek látjuk önmagunkat. Sokkal fontosabb, hogy tudjuk, van erőnk, hogy egymást ilyen tanulmányi napokon is erősíthetjük. Így teljesítjük hivatásunkat, és előbb-utóbb ilyennek fogadnak el minket a férfiak.

Bárdosy Éva