Ez volt a neve annak a különös, de még inkább különleges épületnek, amely ebben az évben, 2013-ban helyt adott a teológiai kutatásban érdekelt nők európai egyesülete konferenciájának Drezdában. A ház életről, halálról és feltámadásról mesél.

Az épület alapjául szolgáló több mint kétszáz éves Háromkirályok temploma az 1945. február 13-i drezdai bombázás során leégett, csak a tornya és a külső falai maradtak épen. Később a mellette haladó utcát szocialista sétánnyá kívánta alakítani az akkori rendszer, és a templom maradványait el akarták távolítani. 1977-ben végül győzött a józan ész és a szent akarat: döntés született az újjáépítésről, és 1984-ben, majdnem 40 évvel a templom romba dőlte után, megtörtént az alapkőletétel, elkezdődött a feltámadás. De mit is jelent a feltámadás? Hogy minden ott folytatódik, ahol abbahagytuk? Gondoljuk csak végig Jézus megjelenéseit feltámadása után! Testben támadt fel, de átjutott a bezárt ajtókon. Együtt étkezett a tanítványokkal – aztán eltűnt a szemük elől. S bennük csak utólag tudatosult, hogy lángolt a szívük, miközben magyarázta nekik az Írásokat…

A feltámadás utáni élet valami egészen más dimenzió, ott már nem az emberi ész alkotta törvények érvényesek. Ezt az életet akarták belelehelni a Háromkirályok templomába azok, akik az újjáépítését megálmodták. Nem üresen kongó, kifűthetetlen monumentális barokk csodát akartak létrehozni, nem a múlt dicsőségét akarták visszasírni, hanem az élőkhöz akarták Istent közelebb hozni, Isten tágas házát élettel megtölteni.

Ezért hát az egykori 3000 fős templomhajónak csak egy részét tartották meg eredeti funkciójában, istentiszteleti célokra. Az új templomtér csupán 460 fős lett. Az oltár a régi, de szándékosan nincs helyreállítva a maradványaiból, csonkán emlékeztet mindörökre az emberi barbárságra. A hajó többi részét függőleges irányban három szintre osztották fel. A földszinten egy fogadó tér, kegytárgybolt és kiállítási lehetőség kapott helyet. Az első emeleten étterem üzemel, ahová nemcsak az egyházközség tagjai térhetnek be, hanem bárki, aki megéhezik. A környékbeli munkahelyekről ezért sokan ide járnak ebédelni. A második emeleten modern technikai felszereltségű konferenciaterem kapott helyet. Ezt világítják meg a képen látható hatalmas ablakok. A konferenciaterem rendezvényei nemcsak az egyházi, hanem az egyetemes emberi kultúra értékeit kívánják közvetíteni. Ily módon tehát ez a terem, mint ahogyan az egész „ház”, nyitva áll minden jóakaratú ember előtt. A tetőtérben további kisebb helyiségek vannak kialakítva, műhelymunkához, kiscsoportos beszélgetésekhez. Az épület minden nap reggeltől estig nyitva áll, érdekes és értékes programokat kínálva a kereső embernek. És soha nincs oka panaszra, hogy terei üresen tátonganak… Együtt él, lélegzik a várossal, és a város vele, s ők így együtt Istennel.

Hiszen ahogy Jézus mondja a minap hallott evangéliumban:
^“Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él!” (Lk20,38)
Van mit tanulnunk a drezdaiaktól...

Lorencz Klára